Az Év Praxisa a Kárpát-medencében

2014. december 30.

Ugye ön is bízik háziorvosában?

Ha igen, várjuk sztoriját 2015. március 10-ig!

A gyógyítás az empátia legfontosabb érvényesülési és alkalmazási területe. Az empátia segítheti az orvost mind diagnosztikus, mind terápiás tevékenységében. Az empatikus orvos tisztábban lát, mint aki csak arra hagyatkozik, amit a beteg mond vagy kifejez. Az empatikus orvos finomabban képes érzékelni a beteg állapotának változásait is.
Az igaz, hogy a medicina történetének utóbbi 150 évében az egészségre összpontosító orvoslás visszaszorult a betegségekre koncentráló gyógykezeléssel szemben. Ezt a vallási, spirituális elemek kiküszöbölésének törekvése indokolta. Az orvos feladata hagyományosan nemcsak a szervi betegségek gyógyítása volt, hanem a betegek megnyugtatása, vigasztalása is, és sokáig ez utóbbi volt a fontosabb. Napjainkra ez az orvosi funkció veszített jelentőségéből, hangsúlyosabb lett a gyógyító munka. Az orvoslás természettudományos alapozást kapott, ebben nagy szerephez jutottak az objektív élettani folyamatok és gyógyító hatások. Az orvosok szemlélete bizonyos fokig tárgyiasult, a leletek és vizsgálati eredmények váltak érdekessé, a beteg közléseinek mind kevesebb jelentőséget tulajdonítanak.
Az utóbbi egy évben tovább romlott ez a viszony. Jelenleg az ellátók és ellátottak többsége úgy érzi, hogy az egészségügy célja ebben a rendszerben nem az ember egészsége, hanem az uralkodó gazdasági modell szerinti versenyképes működés.
A gyógyító orvos
Hiába folyik például az orvosok ellen valóságos hecckampány a médiumokban, tény, hogy Magyarországon egy friss felmérés szerint a tanárokban és az orvosokban bíznak leginkább az emberek, és a közvélemény magasan jegyzi az egészségügy dolgozóit.
A beteg még ma is változatlan bizalommal lép be a rendelőbe. A közgondolkodás tudatos manipulálása, az egészségesek dezinformatív megdolgozása, a bizalmon alapuló orvos-páciens viszony tudatos szétverése a beteg ember segítség iránti igényét a jelek szerint nem befolyásolja.
Rányomja-e bélyegét a hazai orvos-beteg kapcsolatra a kölcsönös bizalomelvesztése, az egészségügyben dolgozók tudatos lejáratása, a rossz kommunikáció? A hatalmi gőg, az egészségügyi dolgozók fenyegetettség érzése? Bizonyosan igen. A kisebb és nagyobb településeken az orvos és a betegek között sok évtized alatt napi bizalmi kapcsolat alakult ki.
A mai helyzet
Ha marad minden a jelenlegi szinten, akkor a szolidaritáson alapuló betegellátás évszázados vívmányai, a gyógyítás alapértékei áldozatául eshetnek a reformnak nevezett dúlásnak, csakúgy, mint a szakértelem, és vele együtt a betegnek a gyógyuláshoz fűződő jogai. A betegeket az empátia nélküli bánásmód reményvesztetté, tehetetlenné, érzelmileg labilissá, a pszichoszomatikus problémák, tartós stresszek iránt fokozottan fogékonnyá teheti; úrrá lesz rajtuk az agresszió, vagy éppen az apátia, ezért gyógyulási esélyeik jelentősen romlanak. Mert (Romhányi professzor szavaival) "a beteg embernek a lelke is beteg".
Az egészségügyi dolgozók áldozatkész munkáját az egymásra mutogatás, egyre gyakoribb műhibaperek, bűnbakkeresés, kapkodás, káosz válthatják fel. És ne feledjük, hogy a szakmai csoportok közül a segítő foglalkozásúak, közülük is kiemelten az orvosok körében a legmagasabb a válás, az öngyilkosság, a dohányzás, az egészségtelen táplálkozás, az alkohol- és drogfogyasztás aránya. Mindezek a segítő foglalkozásúakat veszélyeztető kiégettségi szindrómával is összefüggésbe hozhatók.
Hiányzik az anyagi-erkölcsi megbecsülés, és állandósul a szellemi és emocionális túlterheltség. Az eredmény: állandó fenyegetettség-érzés, folyamatos stressz, kiégés, beteg orvos , betegebb beteg. Ezt akarjuk? Mert ide juthatunk, ha nem fogadjuk meg Szent Jeromos bölcsességét: "errare humanum est, sed in errore perseverare stultum est" (tévedni emberi dolog, de hibában kitartani ostobaság).
(Eredeti írás: dr. Menyhárt Miklós, Orvostovábbképző Szemle)